Az iszlám kezdeti időszakában az imairány Jeruzsálem volt, majd Allah parancsára a muszlimok az iszlám szerinti legrégebbi imaház, a mekkai Kába szentély felé fordultak. Az isteni kinyilatkoztatás az imairány megváltozásáról ima közben érte a muszlimokat. Medina városában még ma is áll az a mecset, ahol ez történt: a Kétkiblás Mecset (Meszdzsid Kiblatejn). A muszlim köteles minden imáját a kibla felé végezni. Harminc fokos tévedés megengedett. Ha valaki ima közben értesül arról, hogy rossz irányba imádkozik, azonnal a helyes iránybe kell fordulnia, ha pedig csak az ima elvégzése után, nem kell azt megismételnie. A kibla, azaz a mekkai Kába, egyben az imádkozás irányát jelző falifülke vagy tábla az imahelyen. Rendszerint gazdagon díszítették. Eredete vitatott, de Abd al-Malik kalifa (685-705) uralkodása idején a jeruzsálemi Sziklamecset alatt, a sziklabarlangban már elhelyeztek egy Mekka felé irányított mihráb-táblát. Az első imafülke a próféta újjáépített medinai mecsete számára készült al-Valid kalifa (705-715) idején. A muszlimok napi 5x-i imájuk során ebbe az irányba fordulnak.  A qibla nemcsak az ima, hanem a temetés során is fontos. A halottakat arccal Mekka felé temetik el.